Blog
liveordie2014.tumblr.com/ Kövessetek. Puszii mindenkinek.!
Ha tetszik oszd meg,google+ is megtalálható. :)
www.kicsiilany.eoldal.hu/ :) https://www.kicsiilany.eoldal.hu/
Amikor valaki kimondja ezt a szót.. Vannak olyan emberek akik még hallani sem hallotak róla,nem még hogy ki is próbálták volna. Van egy olyan réteg is akik tudják,hogy mire hasonlíthat de szintén nem próbálták még. De! Annak aki kimondja annak mit jelenthet?!
Talán semmit.
Talán valamit,de még mindig közelebb áll a "semmi"-hez a válasz,minthogy jelentsen neki valami fontosabb dolgot.
Vannak olyanok,akiknek mindent. Csapatot,vizet,hajót, MINDENT!
Amikor oda áll a sárkányhajó a csapattal a versenyen a Starthoz... Egy pillanatra nem hall semmit,senki. Sem azt a hangot ami a hajóban van,sem a parton lévő barátok,családtagok,csapattársak hangos szúrkolását. Átszellemül az ember. Sok minden zajlik le az egyénben. Példálul a versenyszellem. Érzi,hogy már indulni kell,de mégsem képes beletenni a lapát tollát a vízbe. Még nem.!! Ez az egy perc,vagy akár 1-2 másodperc sokunknak sokkal többet jelent bárminél is. Amikor elhangzik a parton álló vagy éppen ülő, rajtbírótól az a szó,hogy "RAJT" a csapatok megiramodnak, a kormányosok hangos kiabálásba kezdenek,hogy segítsék a csapatot,a dobokat hangosan ütik,ugyan ennek céljából. A víz megy minden felé, fröcsélődik jobbra,balra,előre,hátra,minden fele. Csak eveznek és eveznek a versenyzők. Amikor hátulról elhangzik az a szó,hogy ELÉG LESZ, vagy VÉGE, akkor mindenki megáll, kifujják a levegőt,és szintén kapdossák a levegőt. Hátra fordulnak a csapattagok a kormányoshoz, annak a kérdésre a válaszára várva,hogy "Ki lett az első,vagy éppen második?!" Amikor megtudják,kiköketnek a stéghez,esznek-isznak,és várják az eredményt és a következő futamot.!
/ Én így látom a sárkányhajót.! ;) /
Van olyan érzés mikor azt kívánjuk, hogy "bárcsak máshol lehetnénk". El akarunk menni onnan ahol most vagyunk. Senki sem ért meg,csak a rosszat akarják nekünk. :( Igen,ilyen az élet..Mindenhol lesznek olyan emberek akik nem akarják,hogy éppen akkor, abban a percben ott legyünk. Az a legrosszabb mikor ezt már a saját családtagjaink akarják,ok nélkül. De nem tudunk sehova sem elmenni. Ilyenkor bezárkózunk a zene világába. Csak dübörög a zene,a Világból nem értünk semmit,csak a zene,a zene,a zene.. Csak a zene marad nekünk. Ilyenkor minden rossz dolog elő ugrik a fejedben,mi minden rosszat tettél.. és csak hallgatod a zenét,és minden számhoz van valamilyen élményed,jó vagy rossz.. 

Általában mindig,mindenkivel így van.:( Sokszor felmerül az a kérdés,hogy -Miért? Valyon miért nem tudjuk elfelejteni azt a személyt,aki megbántott, vagy éppen szörnyű dolgott tett velünk?! Én úgy érzem, sosem fogjuk megkapni rá a pontos választ. Fontos nekünk az a barát,a szerelmünk, vagy csak egy ismerős akit nem tudunk kiverni a fejünkből,még akkor sem ha ő ezt már nagyon régen megtette...
"Aki megtalálja önmagát,már sehol sem tévedhet el.Légy olyan mint bárki más,tégy olyat mint senki más. Az élet játék.Játszd komolyan,de vedd könnyedén.Hinni abba kell,ami még nincs,hogy legyen.Élni jöttünk erre a világra,nem lakni."
Mindenki életében lesznek rossz, s jó napok. Van, mikor nagyon magunk alatt vagyunk,és van olyan érzés is,amikor még a semmin is csak mosolyogni tudunk.! :)
"Nincs is megtévesztőbb dolog, mint egy mosoly. És senki nem tudja ezt jobban, mint azok, akik mögébújnak. Néhányan udvariasan így figyelmeztetik az ellenségeiket. Néhányan vidám arcukkal tartják vissza könnyeiket. Míg mások ostobán grimaszolnak, hogy elrejtsék félelmüket. Ám van az a bárgyú félmosoly, ami teljesen őszinte. Azok mosolyognak így, akik tudják, hogy a gondjaik hamarosan megszűnnek."
Shontelle – Impossible (Lehetetlen)
Azt hinni, hogy minden ami kell Neked ott van,
Bizalmat építeni szerelemre és szavakra,
Az üres ígéretek elkopnak,
Tudom, tudom.
És most, hogy minden elveszett,
Nincs már mit mondani.
És ha befejezted a kínzásomat
Előre mehetsz egyedül elmondani nekik.
Mondj el mindent, amit tudok,
Kiáltsd el a tetőről,
Írd ki az égboltra,
Minden amink volt, már elveszett.
Mondd el nekik, hogy boldog voltam
És most a szívem összetört,
Az összes sebem nyitott.
Mondd el nekik, hogy amiben reménykedtem, az
Lehetetlen, lehetetlen,
Lehetetlen, lehetetlen,
Lehetetlen, lehetetlen,
Lehetetlen, lehetetlen!
"Kedves Anyu és Apu!
6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel, és nagyon
boldog voltam Veletek. Ahogy tovább nőttem, egyre nőtt a mozgás igényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem, Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,
labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is
gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem.
Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon, és többet nem tudtam
felállni. Nagyon nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok
menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt
és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy
visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg
segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a
vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a
kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki
15 perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a
labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani:
"Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám
kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim sem.
Meghaltam.
Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék. . .
Amikor úgy gondolod,hogy ma volt a legrosszabb napod,tévedsz! De ha feladod,soha sem fogod megtudni,mikor lesz, vagy éppen lehetne a legjobb nap a világon.